megyünk lopni

Megszoktam már, hogy velem folyamatosan olyan dolgok történek, amik nincsenek az igazi életben. A mai este mégis mindent ver (igen durvább, mint a vízi mentős vagy a sivatagos történet). Zavarba ejtő, megmagyarázhatatlan, és ezúttal köze sincs a rocknroll-hoz…

Ma pontosan egy hete kaptam új lakótársat most Kolumbiából. Akkor úgy gondoltam, hogy a bemutatkozás illetve a nyújtsunk segítséget az új emberkének dolgok, egészen jól sikerültek (magamhoz képest, és figyelembe véve azt is, hogy elmondta csak egy hétig marad). Megmutattam a mosodát, beszélgetős voltam, és összekötöttem a családjával a freecall-on keresztül (hé! Stop! Használjátok! Vezetékes-vezetékes 5 EUROCENT korlátlan beszélgetés Magyarország és Ausztrália között. Jó lett volna előbb ismerni…)

A problémák akkor kezdődtek, amikor túl sokat kérdezett, túl sokat akart velem lenni. Kérdés Cunamik…. Valamelyik délután megkérdezte hogy elfoglalt vagyok-e. Én éppen travian-oztam, na ilyenkor rohadtul el vagyok foglalva. Ezt meg is mondtam neki. Ennek ellenére 3 perccel rá megkérdezi, hogy kérdezhet-e. Mondom igen. Két kérdést tett fel:

„beépítettem e valamilyen rendszert a falba, hogy ennyire olcsón tudok beszélni az országommal”

„ha van ez a freecall dolog, az azt jelenti, hogy nincs is szükség többé otthoni vezetékes telefonra?”

Az első kérdésre még hülyéskedve válaszoltam hogy igen Magyarországról importált atommagot építettem a falba és a sugárzás segítségével beszélünk. Röhögtünk. A másik kérdésnél már kissé türelmetlenül csak a hülye kérdést választ adtam, és elmagyaráztam, hogyha nem tud mit csörgetni akkor hogyan is beszélhetne. Kicsit besértődött pufogva kiment. Másnap reggel, viszont még kedélyesen elbeszélgettünk.
Aznap este én kimentem a parkba sütögetni, illetve a Friday nevű szórakozóm ipari egységben múlattam az időt. Mikor hazaértem csak annyit láttam, hogy a gyerek zavarban van. Odaülök a gépemhez. Naná hogy használta. Fasza. Közben látom hogy a freecall egyenlegem változott. Igen. Kérdezés nélkül vette a bátorságot, arra hogy Kolumbiát hívogassa. Rövid vita. Kértem, hogy tartsuk a hátralévő napokban a távolságot.
Így is történt. Én helló-nál többet nem beszéltem vele..
Vasárnap hatalmas főzőcskébe fogtunk, bespejzoltunk a hétre. Gulyás, spagetti, steak.
Hétfőn ebéd Martinnal, valamiért olyan érzésem van tegnap több volt a levesből... Mindegy, biztos elpárolgott a leve. Másnap egy remek bor és 2 napos pácolt husival megyünk sütögetni. Grill beizzít, rákészül… És egy hús hiányzik. Nem értjük. Ez nem lehet. 4-et vettünk… 4 –et pácoltunk be... Visszafutok a koleszba hátha másik dobozba tettem. Nem. Nincs meg. Nem értjük. Kérdőjelek.

Ma este. Felidegelem magam a forint gyengeségén és csekkolom a számláimat. Telefonkártya cserél. És akkor a banktól jön egy sms… Azaz én a mai napon 10 órakor 50000 forint értékben vásároltam a Cityben egy elektronikai szaküzletben. Sokk. Agyvérzés. Telefon a banknak. A hír igaz ma 10 órakor délelőtt történt a tranzakció… A kártyám viszont a helyén.
A gyerek sehol. Cuccai összekészítve. Tudom, hogy reggel ötkor megy. Le megyek a biztonsági őrhöz. Hívjuk a rendőrséget. Közben nem vagyok elég bátor eltenni a bőröndjét. Szakács a gyerek, igaziból csak a bárdja jár a fejemben. Rendőrök megérkeznek. Azt mondják nincs bizonyítékom. Nem tudnak mit tenni. Arra sem hajlandóak, hogy megvárják amíg a gyerek visszaér. Azt kérem, tanácsoljanak valamit. Nem tudnak. Sablon duma. Ülök, és nem tudom mit tegyek. Összegyűjtsek egy sereget, és nem engedjem ki a szobából? Mi van ha nem ő volt a tettes? Tanácstalanság. Düh.
Ingázunk fel alá a koleszban. Végül csak vissza kell menni a szobába. Bent van. Martin velem. Nincs kontrol. Elkezdem neki mondani. Blöffölök. Azt hazudom a rendőrség úton egy-két óra és itt vannak. Bemondom, hogy újlenyomat alapján be tudják bizonyítani. A srác csak figyel, nem szólal meg. Megijed. Látszik, hogy fél. Azt mondja, nem ő volt de nem akar semmi rendőrségi ügyet, mert fél hogy nem éri el a repülőt. Blöffölök tovább. Megmondom Neki hogy ne féljen ha nem ő volt az is kiderül és semmi baja nem esik. Hezitál. Hallgat. Megismétli ugyanazt. Órára nézek. Elmondom még egyszer. Itt a lehetőség még mindig, hogy egymás között beszéljünk. Elkezdi. Bosszút akart rajtam állni mert csúnyán viselkedem vele… Meghallgatom. Visszakapom a pénzem. A gyerek már nagyon fél. Túl sokszor kérdezi meg, hogy hány ember fogja őt most megverni. Sokszor elismétlem, hogy tartom a szavamat,mehet.

Kimegyek a szobából. Reménykedem, hogy mire visszaérek nincsen ott. Ott van. Elkezdünk beszélgetni. Zavarba ejtő. Én érzem rosszul magam. Hibásnak felelősnek. Mert nem voltam kedvesebb. Azt mondja, hogy jó ember vagyok, és Isten vigyáz rám. Megkérdezi miért néztem meg ma a számláimat… és tényleg. Miért? Havonta ha egyszer. Túl sok macera. Rosszul érzem magam. Megkérdezi rosszat kívánok-e Neki és meg akarom-e ütni. Egyre kínosabb a szicsu. Amit gondolok azt mondom. Nem akarom megütni, és remélem épségben hazaér. Kifogyunk a szavakból. Elindul kifelé. Jó utat kívánok. Odamegyek kezet nyújtok neki. Kezet fogunk
Melyik vagyok én? Érdekel. Mindenki véleménye (a válaszokat kérem szépen Tőletek. Mindenkitől. Megjegyzésben J). Csak mer itt ülök és nem tudom a helyére rakni (na jó azért az a baszott nagy hentes bárd is aggaszt. Lenne már öt óra. Csak már adná le a kulcsot ahelyett hogy itt kóvályog valahol az épületben…)

A – antiszociális köcsög voltál, megérdemled a történéseket

B – balek voltál egy tolvajjal kezeltél miután meglopott

C – ilyen nincs az igazi életben.

D - talán valami hasonlót csináltam volna…

17!

Ez már Európa. Amikor a bankkal beszéltem megszakadt a vonal (Budapest bank). Megtudtam, amit akartam nem hívtam őket vissza. ŐK IGEN. Az Ausztrál mobillomon! Megoldásokat ajánlottak!! Mintha egy fontos ügyfelük lennék.