Minden kolesznak megvan az, az egy bizonyos emberkéje akivel nem csak, hogy ajánlatos, hanem szükséges is jóban lenni. Ő nálunk a recepciós kisasszony. Pont az a nő akin látszik hogy lelki sérült, hogy szeretet hiánya, és önértékelési problémái vannak. A hatalmát azonban már az első napokban megtapasztaltam….
Kisebb mizéria alakult ki ugyanis, a szállásom körül, mivel állítólag a kolesz full-on volt. Apróbb ajándékok, cukorkák, érdeklődések a, hogy léte felöl, azonban meghozták a sikert. Itt maradhatok, de feltételül szabta, hogy párszor szobát kell váltanom, mert csak így tudta megoldani. Okés.
Nagy hiba lett volna a probléma megoldása után virágzó kapcsolatunkat megrontani. Figyelmességek, erőltetett mosolyok továbbra is beficcentek. Aztán mint azt tudjátok egy napon chilis babot készítettem, szokásomhoz híven, kurva nagy mennyiséget. Szóval leslattyogtam és egy kisebb adagot átadtam Neki….
Amikor első költözésem napja közeledett, és megkérdeztem, hogy melyik szobába költözöm ő csak ezt mondta:
ÓÓÓÓÓÓ Neked, nem kell költöznöd swettty....
Éreztem, hogy nyeregbe vagyok. Régi álmomat, egy vödröt szerettem volna szerezni, és valamelyik tanítás után elő is álltam kérésemmel. Csakhogy nem tudtam mi az a vödör angolul. Mutogattam meg magyaráztam. Ő azt mondja Kettle. Oké. Mondom én akkor egy olyat szeretnék... Okés, persze persze....
Sok héten keresztül, sokszor kérdeztem, rá amíg egyszer csak pozitív választ nem kaptam. A szobámba érve aztán csalódás ért. Sehol a veder. Vissza, reklamálni….. Mondja hogy majd holnap. Rendben
Ezt eljátszottuk párszor. Aztán tegnap közölte, hogy tuti ott van és megmutatja. Aha. Előhúzott a szekrényből egy vízforralót. FRANCBA. Most újabb másfél hónapos csoki készleteket kell felhalmoznom.... Csak jó lett volna berakni azt a szótárt…
És arról még nem is szóltam, hogy kiesett az egyik nadrágom az ablakon a másik épület tetejére.... Csak rá számíthatok….
