kórházasdi

Most már megkönnyebbülve írhatom le. Két olyan ember is ismerek akik „valószínűleg nincsenek az igaz életben”.

Copfos azután hogy a jégen összetörte magát olyannyira hogy korházba vitték, egyik reggel lábfájásra panaszkodott. Gondoltam csak a reggeli teafőzést akarja elbliccelni így eleinte nem vettem komolyan. Délutánra a fájós láb csúnyán feldagadt… Úgy nem csak részleteiben hanem az egész...
Telefon haza, tanácsok, nézessük meg. Kalács projekt bukta, bárány a hűtőben. Délután a sürgősségin, hosszú várakozások, ő jókedvű én férfiként viselkedem többször is hulla fehére sápadok a korház szag miatt vagy egy tű láttán. Megszületik a diagnózis. Vérrög. 23 évesen… Kétségbeesés. Hosszú napok a korházban én látogatok, ő egész nap eszik. Fájdalom semmi, de megmozdulni nem lehet az első 3 napban. Ügyet intézek. Franciául, mert ezek csököttek. Ha tudnak is nem szólalnak meg angolul.

Csúcspontok. Szorító harisnya vétel franciául. Kicsit kiborultam, amire az utolsó kérdéshez értünk:

„és milyen színbe szeretné monsieur???”

Pár nap alatt a férfiember is hozzászokik a korházhoz. Olyannyira hogy rendszeressé váltak a délutáni szunyókálások a copfos ágyán. A kopogás utáni reakció idők azonban egyre csökkentek… Érdekes látvány lehetünk, ahogy egymás karjaiban alszunk én persze ruhástul, cipőstül… Hé! A tolókocsi rallyt a nővérke ellen ki kell próbálni ne engedjétek hogy a csajotok lebeszéljen...

De ki a másik? És hogy tudja a 3 hét alattkétszerkórházban23évesenvéröggel-t überelni?. Hát van valaki…A paripák oszlopos tagja és most tényleg csak felsorolás szintjén:

- Tornaóra futás. Jó Gergő rajtnak indul aztán már habzik is a szája felakad a szeme. Hát igen letört egy porc.

- Családi ebéd. Finom frissen szedett gombából… Aztán közös korházi gyomormosásos buláj

- Balfi barkácsol… És igen megtetszik neki a körfűrész… Kisujj annyi visszavarrás projekt indul

- Évekkel később kisujjból varratok kiszedés. Kellemetes kis elfertőződés…

PS: a bárány sült sikerült…

New Date! Április 6! 16.45 Liti újra otthon!

bari

I have a dream. Most éppen azt a lököttséget találtuk ki hogy húsvétra bárány kell. Mert itt az a szokás. Sokat agyaltam a projekten, számba vettük a lehetőségeket, és azt hogy bárányt ölünk elvetettük. Egyrészt azért mert elég komikus lenne egy bárányt madzagon magunk után húzva bevonulni a koleszba ott ahol én elvileg nem is lakhatok, másrészt mert hiába lenne piros masni meg harang a bari nyakába megsimogatni nem mernénk nemhogy bántani. Komikus lenne Copfos, meg én a sarokban a bari a másikban szüntelenül bégetve. Szóval ez lett belőle sütésre készen…

Az a jó, hogy nem vagyok erőszakos. Még a világvégén voltam amikor félreértettem valamit, és beképzeltem, hogy a Copfos kalácsot fog sütni húsvétkor. Ez nekem nagyon megtetszett, hiába próbálta elmagyarázni hogy ő csak kalács vásárlásra gondolt, a lényeg a lényeg hétfőn kalácsot sütünk. Biztos nagyon sokat fogunk nevetni. Meg ti is a képeken.

Ja és én sosem ettem húsvétra kalácsot….

közel...

Már Európában… Teljesen felesleges lenne elmagyarázni milyen érzés fél év után megérkezni a vén Európába. Érezni az évszakot, remek borokat inni, újra normális húshoz kenyérhez jutni, viszont látni… Hagyjuk is…

Azért annak a pár embernek, aki megérdemli odaát annak most dobok egy sátán villát, meg egy puszit! Sziasztok! Eszembe juttok!

Annyira jellemző volt a (nem is teljesen) haza utam. Járat törlések, összevisszaság, zűrzavar. A lényeg megérkeztem egy laza 40 órás út után Párizsba.

Egy csomó mindenről lehetne írni. Igen láttam a Lisa-t, voltam a Louvre-ba (amit én csak bunkó módon Luvrinak hívok), az operában, felgyalogoltunk a hülye kis toronyba… És tudjátok mit? Párizs nem az én városom.Rengteg ember, kosz, szürkeség (aki szidja a pesti tömegközlekedést, megérdemel egy párizsi metrózást az arcába bele). Hülye vagyok? Azt azért meg kell adni nagyon hangulatos éttermeik, borozóik vannak a múzeumok és úgy egyáltalán a turista látványosságok szépen helyre vannak hozva.

Öt nap után átutaztunk ide a Copfos városába Angers-ba (hé! A francia vasút nagyon fasza. TGV. 300 km/h fölött. Elégedett voltam.). Itt minden más. Kastélyok, szép tiszta környezet, kevesebb ember semmi metrózás… És most jöjjenek a fontos dolgok… Semmilyen múzeumos marháskodás, hanem szuper dolgok… Eurodisney és a Futuroscope…

Elveim vannak, ezekkel a vidámparkozásokkal kapcsolatban. Ezzel nem kicsit szoktam mások idegeire menni. Szóval ébredés korán, laza kaja, nyitás előtt ott lenni minimum fél órával, meg nem állni, mindent megnézni, mindenre felülni ha kell étlen szomjan végigcsinálni a napot… Az Eurodisney studiójában voltunk, ha arra jártok mindenképpen kötelező, a Terror Tower, az Aerosmithes hullámvasút, a Nemo-s hullámvasút… Ha csajjal mentek előre felkészíteni, a durvákat és a családi attrakciókat kellően adagolni nehogy életük legszörnyűbb napját éljék át…

Futuroscope (www.futuroscope.com). Ez nem teljesen vidámpark inkább a jövő mozi technikáit bemutató park. Rohadt nagy, és valami 21 termet kell végigjárni. Mindenhol bazi nagy vásznak, meg 3D szemüvegek kiforrt és elhalt technikák. Érdekes, remek és egyben kimerítő.

Melbourne

Mindig történik valami… Tegnap volt az utolsó napom a koliban, leslattyogtam a földszintre, hogy recepciós barátnőmtől elköszönjek… Rémült arccal nézz rám a bálna, és kéri legyek nagyon óvatos... Felbukkant ugyanis az az új Kolumbia szobatársam, aki közvetlenül a lopós gyerek után érkezett, de azzal a lendülettel el is tűnt az életünkből… A sztori ez idáig nem volna érdekes. Miután valamelyik este megérkezett közölte, hogy elhagyta a bőröndjét és elmegy megkeresni. Ezután 3 napig nem láttuk. A recepción szóltak, ha felbukkanna jelezzük ugyanis a bőröndje ott van. Oké. Jelzek már!
Na most, kiderült hogy az emberünk itt bóklászik a koliban és közel sem tiszta az elméje. Kivett még egy szobát, és beperelte a légitársaságot a bőröndjei miatt… Igen! Amiket visszakapott. Szóval közölték velem hogy legyek óvatos az emberünk picit csökött. Fasza!
Nem volt egy kellemes az utolsó éjszaka, lebetegedtem, szúrt a mellkasom, néha azt haluztam hogy meg kell védenem a javaimat.

Mindegy. Eltelt. Elköszöntem, elindultam… párat léptem…

Közben valaki híres lett. Jelenleg egy igaz Shafston celeb. Igaz Martin? Új Magyar emberkék érkeztek Martin komám a mosáshoz készült, és Magyar hangot halva illően bemutatkozott. A fiatalok tudták ki ő! Olvastok róla valami rock!ausztrália blogban… A liftben, már egymás közt el is hangzott… Te ez volt az a ragasztós gyerek??? J (ezért a pár mondatért azt hiszem sokat fogok fizetni a Rancheron)

valaki híres lett...

Megdöbbent Melbourne. Leszálltam a repülőről, és valahogy nem erre számítottam. Kiderült a megérzésem helyesnek bizonyult kurvára nem Melbourne-ben vagyok hanem valami Tesco gazdaságos reptéren 50 km a várostól… rocknroll. Érdekes módon hamar találtam egy buszt ami bevitt a városba… a hülye turista bámul ki az ablakon és nem érti. Mindenhol építkeznek, és nyoma sincs annak az impozáns látványnak, amit reméltem volna a második legnagyobb ausztrál várostól.. Néptelen utcák, félbehagyott építkezések. Hamar megtaláltam a szállást amíg az emeltre fel nem értem nagyon frankón nézett ki… Benyitok a szobába… ŐŐŐŐŐŐ… Hol a fürdőszoba és a WC? Ja hogy folyosó? 100 AUD éjszakánként. REMEK!

Kimegyek étket vadászni. Minden bezárva. Találok egy PUB-ot kinézek valami food-ot, rendelnénk. Azt mondják bocsi, nincs ebéd idő. Fél kettőkor. Oké. Értem mááár…

Mászkálok körözök… Fura érzésem van… Biztos most valami fogadó bizottság lesz a következő sarkon és csak ennyit mondanak:

„Sajnáljuk kedves András, a város nem készült el, talán a jövő héten, jöjjön vissza akkor”

Na ezután visszamentem és átaludtam a délutánt. Nemrégen értem vissza a sétámból. Némileg árnyaltabb a kép. Valószínűleg Melbourne-nek csak Magyar polgármestere van. Nem értem. Az egyik utca halálosan tiszta, rendezett a másik utcán már piszkos gyerekek brake dancelnek. Betévedek egy kis utcába hangulatos éttermek sora, rengeteg ember, zene. 3 perc múlva a következő sarkon kőbánya-kispest feeling…

ez viszont nagyon európai. elég sok sarkon láttam...térkép a hülye turistáknak.

kicsi Liti vacsorája






erre igazán nem tudok mit mondani. ott ált a sarkon vijjogott, és rapelt. az emberek meg pénzt a dobáltak a "műszerfalába..."

Mindegy holnap folyatom, és megpróbálom megérteni ezt a várost.

[subbától lenyúlva: random kínzó kérdés: hogyan lehet egy eséstől (korcsolyázás közben) úgy összetörni magunkat, hogy korházba kerülünk? És ki volt az?]

1!

vége?

Még nincs. Minél több információt szeretnék megosztani azokkal, akik ide készülnek. Kerestetek sokan (sőt megérkezett az első srác akinek még én meséltem Brisbane-ről), és továbbra is tartom, hogy akik ide készülnek nyugodtan keressenek meg MSN-en. Szívesen segítek, és próbálom az ügynökök áldásos tevékenysége helyett egy reális képet felvázolni erről az országról…

Szóval semmiféle csöpögős, ragadós valami nem születik ma (sem) meg. Ülök a bőröndömön, és nem igazán találom a megoldást hogyan lehetne könnyebb. Egy ideig gondolkoztam, azon hogy kilyukasztom, mert akkor kevesebb lesz benne a material… Igen nagyon buta gyerek vagyok most, ráadásul rohadtul másnapos…

Holnap Melbourne. Ott még elpudválkodom két napig. Aztán irány Párizs…

2!