szörf!

Kipróbáltam! Szörföztem, akár az Istenek...Vasárnap reggel veselkedtünk neki a projektnek és mivel sokalltuk a 60 AUD-t oktatásra, meg mert különben is láttunk már ilyet a TV-ben úgy döntöttünk akkor bérelünk deszkát egyénileg, és irány az Óceán.

Persze! Laza 30 AUD-ért a kezünkbe is nyomtak egy-egy szörföt. Na már akkor kezdett elegem lenni, amikor le kellett cipelni a strandra. Csak szeretnék szólni, hogy azok a könnyed hónom alá kapom a deszkát, és lazán sétálok képsorok nincsenek az igazi életben, kizárólag a TV-ben látható beállított jelentek. A szörfdeszka nehéz és nincsen fogása.

Azért nagy nehezen levonszoltuk magunkat, a hullámok is optimálisnak tűntek. Belevetettük magunkat, és az első óra gyorsan el is telt azzal, hogy nem tudtunk bejutni az alkalmasnak vélt helyre (értsd ahol mások, szörföztek), mert rohadtul gyengék voltunk a hullámokhoz képest. Így a kisebb hullámokon gyakoroltunk, azaz nagyokat estünk, nyeltük a sós vizet, elsodródtunk, majd kutyagoltunk vissza a parton magunk után, immáron húzva a deszkát.

Egy idő után aztán rájöttünk, hogyan és hol kéne bemenni. Az elkövetkező 2 órában további damage-ket szenvedtünk, viszont talán kétszer is előfordult hogy 10 másodpercig a deszkán maradtam… Újabb fincsi kis sós vizecske nyelése után rövid pihenés...
Annyira belelkesedtünk, hogy már arról elmélkedtünk, hogy holnap rész veszünk valamilyen szörfös versenyen (persze kizárólag a szponzorált kategóriában, mert abban van a lé) meg, hogy szörfös nadrág mindenképpen kell majd (olyan amiben van kaparó… na az nagyon sznob. Jó lenne egy olyan… akármire is való a kaparó).

Újra nekilendültünk. Ezek a hullámok nemcsak, hogy kiszíthatatlanok de roppant agresszívek is. A harmadik körünk nem volt sikeres, de én csak megvontam a vállam és hanyag eleganciával közöltem a többiekkel „most nem jók a hullámok” (értek MÁR hozzá.. :) )… Újabb sérülés hegyek, a deszka az persze nem egyszer vágott kupán, a vaksz kidörzsölte mindenünket (nem! Nem divatból vesznek fel EZEK (baywatchosok) pólót szörfözéshez! Nemcsak a nap nem éget szarrá, de a deszka se cseszi szét kicsi, kis habtestüket)

Az utolsó körben, egymás után kétszer is sikerült a deszkán maradni. Aminek mondjuk megvolt az a nagy hátránya, hogy egészen a partig siklottunk, viszont ugye ismét be kellett kutyagolnunk. Fárasztó! Szóval nagyon ment a szekér... Aztán kaptam egy laza 2 méteres darálást. Sebaj… mehet tovább. Egy újabb giga hullám, persze hogy rosszul számolom ki (na, amikor a filmekben olyan szépen, pont a hullám „gyomrában” siklanak, az az igazi életben nem sikerül. Sőt! Az jól fáj... Mert általában az a hullám összecsukódik. Na akkor nem jó ott lenni). Bedarál, megforgat, a fejemet belepasszírozza a homokba. Felkelek, ájulás határán vagyok. Szólok a Martinak, hogy kimegyek, elég volt. Ő erősködik csak még egy órát... Hála az istennek neki is torzul a feje hamarosan… 24 órára béreltük a stuffot, de 6 óra után hihetetlen öröm volt visszaadni… Összefoglalva jó de veszélyes móka ez a szörfözés (és lehet hogy az oktatás nem is hülyeség, nem beszélve a megfelelő ruha beszerzéséről)

Kicsit begadatt a térdem, de itt még nem gennyedzett...

Utolsó (előtti) alakalom, hogy én Backpackersben (olcsó turista szállás… 32 AUD / nap) szálltam meg. Gusztustalan. 16 ember egy szobában, szagok, és PUNKoskodás… Ha elfogadtok egy tanácsot ne nézzetek az ágy alá…. (jó, oké hogy koszos, de hogy használt óvszerek és kenyér maradékok vannak alatta az nem annyira süti.) Kellő mennyiségű alkohollal azért túl lehetett élni…

Autóbérlésről. Ha az útitársaid, erősködnek hogy álljunk át a parthoz közel, mert ott majd biztos nem büntetnek meg. Ne hagyd magad! Inkább menjenek a könyökösök, térdesek mint a 90 AUD-s parkolás büntetés (nagyon fájt). Más.
Hiába fizetsz biztosítást. Ha defektet van akkor az a TE HIBÁD errefele. Ergo köteles vagy kivenni a kocsit plusz egy napra (mert ugye el kell vinni a gumit gumishoz, 60 AUD), és megcsináltatni a kereket (155! AUD)… Ehhez persze kellett a német –francia haverjaink balfaszssága is.

Azért mentettem a menthetőt, mivel a cég itt suli utazási irodájában is hirdeti magát beslattyogtam és közöltem, hogy ezt nem tartom korrekt üzletpolitikának, valamint, nagyon aggódom a cég hirdetési táblái miatt mert azok bizony bele fognak kerülni a folyóba... Majd már vörös fejjel, közöltem a nőcivel (akinek a hümmögése igencsak felbaszott idegileg), hogy nem érdekel, én egy beteg ember vagyok és képes leszek kiplakátozni a sulit, és a környéket a történtekkel. Nem hazudok, csak leírom a tényeket. Szóval ha logikusan gondolkodik, próbáljunk valami kompromisszumos megoldást lelni, mert ha csak 5 ügyfelet veszítenek, is rosszabbul járnak, mintha esetleg respektálják a véletlenek sorozatát…Felhívta a menedzsert…Persze hogy külföldi barátaim dagadó mellel hívtak délután, hogy némi pénz megmenekült, mert ŐK elintézték…

Van új nyelvvizsgám. BEC (üzleti). Cambridge-s…39!

rock!ausztrália (2)

Valamelyik nap a hihetetlen felelőséggel bíró söprögetős melómat végeztem, amikoris fény derült egyrégi rejtélyre. Megértést, és együttérzést tudok tanúsítani.
Történt ugyanis, hogy kis japán barátaink bevertek egy sört és nagyon viccesnek gondolták, hogy egy fa tövét rugdosták és nézték, ahogyan esnek le a szirmok. Pffff. Azt a területet én aznap már felsepertem! Éppen támadásban lendültem volna extra széles seprűmmel amikor beugrott egy régi emlék…Még ifjú titán koromban télen bicikliztünk a haverokkal (Bicikli? Télen? Bicikli-Télen? SIC!) és azzal szórakoztunk hogy vertük le a havat a faágakról. Na most ez rendben is lett volna ha észrevesszük, hogy bizony az egyik háznál frissen lett eltakarítva a hó a járdáról, a csávókám meg épphogy csukja be a kaput. Lényeg a lényeg akkorát csaptak a hátamra hólapáttal, hogy könybe lábadt a szemem. Mos már megértem. A japánokat meg hagytam elmenekülni.

Jelentem megtaláltam a megfelelő kurzust. Egész nap hülyéskedés, de ami a legfontosabb irányított beszélgetés folyik. Új szavakat tanulunk, és amikor a téma olyan, remek vitákra nyílik lehetőség. Kedvenc témám a múlt héten a szexuális zaklatás volt. Alkalmas arra, hogy ha nem is gondolom "úgy" egy egész csoporttal vitába szálljak, ami azzal jár hogy én beszélhetek a legtöbbet. Némi derültséget keltett hogy a leghangosabb kishölgy másnap csini kis, sokat sejtető, topban érkezett, mire én összecsomagoltam és közöltem a tanárral nem bírok a teremben maradni merthogy sexuálisan zaklatva érzem magamat. Mivel exelent student vagyok azért maradtam…

Lehet tippelni! Ma harmadszor játszottam meg és a tanár harmadszor nyalta be, hogy előre állítottam az órát. Mondjuk nem volt teljes értékű, merthogy a többiek elröhögték, és nem tudtak elég gyorsan összepakolni. Azért egy tolltartó hozzám lett vágva, Allen teacher által…

Essék szó kis Magyar komámról is Martinról, csak mert elégedett vagyok vele, szórakoztat. Kb. 3 hónapja találkoztam vele először, amikor talán még az üdvözlést is félre téve közölte, hogy ő minden nap be van baszva, közben nagyot kortyolt a kétliteres ütschiéjéből.. Hülye 19 éves PUNK gondoltam magamban. Aztán kb. 1 hónapja elcsíptem ahogy beszélgetett valamiről (Magyarul). Megnevetett. Korabeli diákokkal úgy társalgott, hogy olyan szokatlan mondatszerkezetek használt amit csak az általam létrehozott és most frissen kitalált Sznob Punkok használnak (megengeded hogy megkérdezem mennyi az idő? Pfff hogy lehet ilyet mondani:). A lényeg van értelem a fejében, meg még benne van a rocknroll. Mostanság nevelgetem, határozott eredmények mutatkoznak amit ő nemigen respektál. Múltkor is le lettem ugatva aztmondjahogy:

„köszi szépen, hogy leszoktattál a zacskós borról, ez jelentősen megnöveli a költségeimet” (margóra. Felnőtt emberek is megisszák. Azért ilyen mélyre ne süllyedjünk már!!! Múltkor elolvastam mit tartalmaz: többek között HAL! TOJÁS!)
Szóval el lehet vele hülyülni. Tudom hogy gyerekes de igenis megvan annak a romantikája amikor büntetlenül lehet káromkodni, valamint hangos megjegyzéssel illetni a nekünk nem szimpatikus humanoidokat.

5 napja érzékeny búcsút vettem koreai barátomtól. EGYEDÜL vagyok a 3 ágyas szobában. Leslattyogtam múltkor a recepcióra, érdeklődni, hogy mire készüljek. Hát a csokik, megtették a hatásukat február 3.-ig nem kapok senkit…

Elutaztam... Byron Bay (kicsit tartok a backpakers-től 16 emberel fogok egyszobában aludni). Ezúttal szörfölni (aha! Biztos jól fog menni. Remélem nem lesz vízi mentőzés mint a kezdetek, kezdetén). Szombat-Vasárnap. Hétfőn jövök, nincs tanítás megünnepeljük, hogy a különböző nációk parta szálltak, és megölték, kifosztották az őslakosokat. 44!

movieworld

Frankó! Ha egy szóval kéne jellemeznem, ausztrália egyik legnagyobb vidámparkját a Movieworld-t. Én még sosem voltam nagy filmes cég által támogatott (üzemeltetett?) vidámparkban, ezért igencsak rácsodálkoztam az egészre. Ez a vidámpark egyébként a Warner Bross-al működik együtt. Ennek megfelelően Superman, Batman, minden mennyiségben, illetve az az idióta kutya (Scobby Doo?).

Rosszullétig hullámvasutaztunk. A legdurvább a superman volt, amit csak úgy hirdettek 0 ról 100 km/órára 2! Másodperc alatt. Hát nagyon odabaszott. Minden nagyon meg van tervezve már a sorban állás közben is, igyekeztek lenyűgözni (nem volt nagy sor. Átlag 10-15 perec). Alapvetően jellemző hogy minden attrakció szépen nyugisan indul. AHA! Éppen amikor unatkozni kezdenél, akkor mindig történt valami durva. Superman esetében mész egy alagútba, szirénák, vízspriccelés, sztori elmagyarázása. Aztán egyszer csak megállsz, dumálnak valamit, hogy tesz üzemmód. És akkor hihetetlen sebességgel kilőnek. Onnantól kezdve rocknroll…

Persze láttuk a Shrek-et 4D ben, és voltunk a Rendőr akadémia showján. Ahol minden felrobbantottak, helikoptert is bevetettek...

Nem tudom, ezúttal nem tudom visszaadni, elmondani mennyire fasza volt. Itt van pár kép, és ha sikerül a hullámvasutas videót átméreteznem akkor feltöltöm ide (vagyis a youtube-on keresztül ide)

A hétvégéhez hozzátartozik, hogy kétnapos kombinált ticketet vettünk, mert a vízi vidámparkot (Wet&Wild) is meg akartunk nézni. Pfffff. Jól elterveztem, hogy esik majd az eső és lehet csúszdázni. AHA! Az eső esett (meglepő?), de mivel egy csúszásra 30-40 percet kellett várni így délután kettőkor feladtuk…

48!

hippik földje

Hatalmas stratégiai hibával indítottam a napot. Kinéztem reggel az ablakon, sütött a nap úgy gondoltam rövidnadrágban vágok neki, az egynapos kis utazásomnak. Cél Ausztrália legkeletibb pontja Byron Bae, valamint a hippik faluja Nimbin.

Busz érkezik, unottan konstatálom hogy mindenki sárga, lecsücsülök és felkészülök, arra hogy végig alszom az utat. Persze! Dühöng az a rohadt légkondi. Szólok. Lejjebb veszik. Aztán a törölközőmbe takarózok. Basszameg... A teljes napot (vagy legalábbis az utazás részét) végig vacogtam, persze én voltam a hülye itt vagyok már egy ideje, tudhattam volna... Nem tudom kifejezni a dühömet, amit érzek a légkondi iránt. Egyszerűen azt vártam, hogy megérkezzünk és kiolvadjak, persze az is megfordult a fejemben hogy kitépem a busz műszerfalából a szabályzó gombot, és felnyomom az idegenvezető orrába…

Byron Bay. Nyaraló falú, és egyben a kontinens legkeletibb pontja. Frankó helynek tűnik, van Óceán, meg hangulatos pizzériák, meg nagy fehér világítótorony. Szép, de semmi extra (persze méltatlankodom még egy sort: aha! Nem mertem bemenni az Óceánba, nem vittem váltó ruhát, és ugye persze a gyilkos légkondi... értitek... vízes nadrágba üldögélni.... nane). Mikor megékeztünk gyorsan elkezdett esni az eső, már éppen arra gondoltam, hogy akkor én most levetem magam a szikláról, ám hirtelen és meglepő módon kisütött a nap. Gyorsan körberohantam, ettem egy pizzát, és indultunk is tovább…

Nimbin. A falu története: Valamikor volt itt egy hippi fesztivál, és virágos barátaink annyira betéptek, hogy itt ragadtak. Azóta is valami kult hely, ahová zülleni (ők azt mondják relaxálni. Peeeersze!) járnak az emberkék.
Hát egy élmény volt. Kiszálltunk, és megcsapja az ember orrát a tömény fű szag. Mindenféle kávéházak, színes feliratokkal. Hiányos végtagú kutyák (és emberek) szabadon. Hát nem a szabadság érzés jutott eszembe…. Beülök kávézni, nézem az emberkéket, színes ruhában mindenki, úgy tolja a füves cigit mintha legalábbis is törvényes lenne. A szemük kb. olyan mint nekem ébredéskor. Csík.

Az egész helység ha két utca egyébként. Megérkezem A Múzeumhoz…

(az alábbi képeket életem kockáztatásával csináltam. a hippik ugyanis nagyon szégyelősek... és ha rajta kapnak akkor nem a béke az ami először az eszükbe jut....)

Hát ilyet…. Élő múzeum, azt olvashatjuk a falon (lépj be és válj részévé a múzeumnak… pfff válok már… azért stílszerűen a sznobos póló volt rajtam). Ez abból állt, hogy 8 szobába belerakták az ócska régi cuccokat, és mindegyik terembe füveztek, meg kereskedtek... Nekem is ajánlottak fel, valami csokit (erről még talán halottam), meg sajtot (?)… Hát elég furán néztek ki, nem tudom melyik volt az ijesztőbb a koszos kéz ami mutogatta vagy a cucc. Én láttam már füvet, meg az ehhez a témakörhöz kapcsolódó stuffokat, hát ez nem ilyen volt… Valami fekete ragacsos gumós… Inkább leküldtem két Coronitat….

[subbától lenyúlva: random kínzó kérdés: ki (és miért) lopja a boxer sortjaimat???55! ]

feldobva!

Minek hazudni? Az elmúlt 5-6 hétnek egyszerűen semmi értelme nem volt. Sem nyelvtanulás sem élettapasztalt, vagy buli szempontjából. Mélypontok egymás után, olyan amit még az ellenségeimnek sem kívánnék (na jó Nekik igen ). Vége!
Újra éreztem, hogy van értelme suliba menni. Újra terveim vannak. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nem sokan nem értik miről beszélek… Hát ha érteni akarjátok irány el 16.000 km -re otthonról…

Sokat kertészkedtem, mostanság és végre pénzhez jutottam. Hát én meg tudom érteni az állatvilágot. Az oké, hogy felmegyek a közértbe és bespájzolok. Aztán főzök, igaziból egy remek Bolognait. Nem ám paradicsom püréből. :) Szépen paradicsomok lehámozva stb. No de kifőztem fél kiló tésztát. Nem akartam hogy pocsékba menjen, ezért ma suli után fogtam és benyomtam az egészet ugyanennyi szósszal. Érdekes élmény volt. Lefehéredés, mozdulni nem bírás (ez az egész a gyerekoromra emlékeztet, amikor a nagymamám palacsintát sütött én betoltam egy laza 12-est aztán nem tudtam hazamenni csak feküdtem a parkettán) :)

Ne sírjatok! Ausztrál árak...

2L olaj (tesco gazdaságos minőség) 5,89 AUD ---- kb. 960 HUF
2 db alma 2, 39 AUD ----- kb. 400 HUF
1 kg paradicsom 4, 79 AUD ----- 720 HUF


Ide megyek jövő héten: http://movieworld.myfun.com.au/Remek lesz!

57! És felveszem a krokodilölős kalapom, és lelépek innen :)

I am legend

Legenda vagyok. Ez a film címe, amit tegnap este néztem a moziban. Frankó. Ajánlom. Miután a monszuneső véget ért elindultam, és naná, hogy persze nem kaptam jegyet csak a 10 órás előadásra. Aha. A fim témája… Hát nem egy romantikus vígjáték. Nagyon baba volt utána hazagyalogolni a sötét folyóparton…

Jelentem. Elállt az eső. Komolyan, ma még egy csepp sem esett!!! Pedig voltak napok, amikor már úgy ébredtem: bassza meg, mégis Angliába jöttem? Őslakosok szerinte 30 éve nem volt ilyen. Hát remek. De nem méltatlankodom. Süt a nap…

Legenda vagyok. Én is. Ismét kurzust váltottam. Azt hiszem nem sok maradt, amit nem próbáltam ki. Mindenestre a tanulmányi osztályon a bringa már fejből tudja a student card numberem-et.
Nem volt vicces. Az első nap közölték, hogy írjuk meg a nyelvvizsgát. Összehoztam egy 86 százalékos listeninget, és a többi rész sem lett gyenge. De ekkor még reménykedtem. Ki kell olvasni egy könyvet minden héten, ilyesmik. Ambiciózusnak tűnt. Pffff. Aztán elkezdődött az unatkozás. A heti feladatsort megírtam órán, általában négyszer olyan gyorsan végeztem, mint a többiek. A lényeg, a lényeg, visszamegyek a legmagasabb General Englishre megspékelve egy speaking opcióval…

Azért még volt egy kis konfliktusom ma. A tanár egy laza fickónak tűnt. Poénkodósnak. Mivel ilyen ápolatlan hosszú haja van, felírtam a munkafüzetemben szép zöld betűkkel Rock is dead. Ő meg jár körbe-körbe mikor hozzám érkezik, elkomorul az arca, és közli velem a Rock nem halt meg. Oké. Azt hittem vicces. So sorry... Persze aztán visszavágott… Kicsit dühös voltam, hogy megint az általános kérdéseket gyakoroljuk, pedig a csoport azért ennél többet tud, (tényleg egész jól beszél mindenki). Gondoltam nem reklamálok, kicsit lehunyom a szemem amíg harmadszorra is megpróbálja elmagyarázni amit amúgy mindenki ért.
Nem kellett volna. Azt mondja, hogy az én óráján én ne aludjak. Menjek fel, ha aludni akarok. Aztán megnyugtattam a Lelkemet, hogy nem csukom le többet a szemem, ne izguljon nem alszom el. Holnap még az ő csoportjában vagyok. Megcsináltam neki minden leckét, sőt még az opciósat is, ha akarja még valami hörgős üvöltözős atom metál koncertre is elmegyek vele, csak ne akadjon ki…..

63!