Melbourne

Mindig történik valami… Tegnap volt az utolsó napom a koliban, leslattyogtam a földszintre, hogy recepciós barátnőmtől elköszönjek… Rémült arccal nézz rám a bálna, és kéri legyek nagyon óvatos... Felbukkant ugyanis az az új Kolumbia szobatársam, aki közvetlenül a lopós gyerek után érkezett, de azzal a lendülettel el is tűnt az életünkből… A sztori ez idáig nem volna érdekes. Miután valamelyik este megérkezett közölte, hogy elhagyta a bőröndjét és elmegy megkeresni. Ezután 3 napig nem láttuk. A recepción szóltak, ha felbukkanna jelezzük ugyanis a bőröndje ott van. Oké. Jelzek már!
Na most, kiderült hogy az emberünk itt bóklászik a koliban és közel sem tiszta az elméje. Kivett még egy szobát, és beperelte a légitársaságot a bőröndjei miatt… Igen! Amiket visszakapott. Szóval közölték velem hogy legyek óvatos az emberünk picit csökött. Fasza!
Nem volt egy kellemes az utolsó éjszaka, lebetegedtem, szúrt a mellkasom, néha azt haluztam hogy meg kell védenem a javaimat.

Mindegy. Eltelt. Elköszöntem, elindultam… párat léptem…

Közben valaki híres lett. Jelenleg egy igaz Shafston celeb. Igaz Martin? Új Magyar emberkék érkeztek Martin komám a mosáshoz készült, és Magyar hangot halva illően bemutatkozott. A fiatalok tudták ki ő! Olvastok róla valami rock!ausztrália blogban… A liftben, már egymás közt el is hangzott… Te ez volt az a ragasztós gyerek??? J (ezért a pár mondatért azt hiszem sokat fogok fizetni a Rancheron)

valaki híres lett...

Megdöbbent Melbourne. Leszálltam a repülőről, és valahogy nem erre számítottam. Kiderült a megérzésem helyesnek bizonyult kurvára nem Melbourne-ben vagyok hanem valami Tesco gazdaságos reptéren 50 km a várostól… rocknroll. Érdekes módon hamar találtam egy buszt ami bevitt a városba… a hülye turista bámul ki az ablakon és nem érti. Mindenhol építkeznek, és nyoma sincs annak az impozáns látványnak, amit reméltem volna a második legnagyobb ausztrál várostól.. Néptelen utcák, félbehagyott építkezések. Hamar megtaláltam a szállást amíg az emeltre fel nem értem nagyon frankón nézett ki… Benyitok a szobába… ŐŐŐŐŐŐ… Hol a fürdőszoba és a WC? Ja hogy folyosó? 100 AUD éjszakánként. REMEK!

Kimegyek étket vadászni. Minden bezárva. Találok egy PUB-ot kinézek valami food-ot, rendelnénk. Azt mondják bocsi, nincs ebéd idő. Fél kettőkor. Oké. Értem mááár…

Mászkálok körözök… Fura érzésem van… Biztos most valami fogadó bizottság lesz a következő sarkon és csak ennyit mondanak:

„Sajnáljuk kedves András, a város nem készült el, talán a jövő héten, jöjjön vissza akkor”

Na ezután visszamentem és átaludtam a délutánt. Nemrégen értem vissza a sétámból. Némileg árnyaltabb a kép. Valószínűleg Melbourne-nek csak Magyar polgármestere van. Nem értem. Az egyik utca halálosan tiszta, rendezett a másik utcán már piszkos gyerekek brake dancelnek. Betévedek egy kis utcába hangulatos éttermek sora, rengeteg ember, zene. 3 perc múlva a következő sarkon kőbánya-kispest feeling…

ez viszont nagyon európai. elég sok sarkon láttam...térkép a hülye turistáknak.

kicsi Liti vacsorája






erre igazán nem tudok mit mondani. ott ált a sarkon vijjogott, és rapelt. az emberek meg pénzt a dobáltak a "műszerfalába..."

Mindegy holnap folyatom, és megpróbálom megérteni ezt a várost.

[subbától lenyúlva: random kínzó kérdés: hogyan lehet egy eséstől (korcsolyázás közben) úgy összetörni magunkat, hogy korházba kerülünk? És ki volt az?]

1!