hippik földje

Hatalmas stratégiai hibával indítottam a napot. Kinéztem reggel az ablakon, sütött a nap úgy gondoltam rövidnadrágban vágok neki, az egynapos kis utazásomnak. Cél Ausztrália legkeletibb pontja Byron Bae, valamint a hippik faluja Nimbin.

Busz érkezik, unottan konstatálom hogy mindenki sárga, lecsücsülök és felkészülök, arra hogy végig alszom az utat. Persze! Dühöng az a rohadt légkondi. Szólok. Lejjebb veszik. Aztán a törölközőmbe takarózok. Basszameg... A teljes napot (vagy legalábbis az utazás részét) végig vacogtam, persze én voltam a hülye itt vagyok már egy ideje, tudhattam volna... Nem tudom kifejezni a dühömet, amit érzek a légkondi iránt. Egyszerűen azt vártam, hogy megérkezzünk és kiolvadjak, persze az is megfordult a fejemben hogy kitépem a busz műszerfalából a szabályzó gombot, és felnyomom az idegenvezető orrába…

Byron Bay. Nyaraló falú, és egyben a kontinens legkeletibb pontja. Frankó helynek tűnik, van Óceán, meg hangulatos pizzériák, meg nagy fehér világítótorony. Szép, de semmi extra (persze méltatlankodom még egy sort: aha! Nem mertem bemenni az Óceánba, nem vittem váltó ruhát, és ugye persze a gyilkos légkondi... értitek... vízes nadrágba üldögélni.... nane). Mikor megékeztünk gyorsan elkezdett esni az eső, már éppen arra gondoltam, hogy akkor én most levetem magam a szikláról, ám hirtelen és meglepő módon kisütött a nap. Gyorsan körberohantam, ettem egy pizzát, és indultunk is tovább…

Nimbin. A falu története: Valamikor volt itt egy hippi fesztivál, és virágos barátaink annyira betéptek, hogy itt ragadtak. Azóta is valami kult hely, ahová zülleni (ők azt mondják relaxálni. Peeeersze!) járnak az emberkék.
Hát egy élmény volt. Kiszálltunk, és megcsapja az ember orrát a tömény fű szag. Mindenféle kávéházak, színes feliratokkal. Hiányos végtagú kutyák (és emberek) szabadon. Hát nem a szabadság érzés jutott eszembe…. Beülök kávézni, nézem az emberkéket, színes ruhában mindenki, úgy tolja a füves cigit mintha legalábbis is törvényes lenne. A szemük kb. olyan mint nekem ébredéskor. Csík.

Az egész helység ha két utca egyébként. Megérkezem A Múzeumhoz…

(az alábbi képeket életem kockáztatásával csináltam. a hippik ugyanis nagyon szégyelősek... és ha rajta kapnak akkor nem a béke az ami először az eszükbe jut....)

Hát ilyet…. Élő múzeum, azt olvashatjuk a falon (lépj be és válj részévé a múzeumnak… pfff válok már… azért stílszerűen a sznobos póló volt rajtam). Ez abból állt, hogy 8 szobába belerakták az ócska régi cuccokat, és mindegyik terembe füveztek, meg kereskedtek... Nekem is ajánlottak fel, valami csokit (erről még talán halottam), meg sajtot (?)… Hát elég furán néztek ki, nem tudom melyik volt az ijesztőbb a koszos kéz ami mutogatta vagy a cucc. Én láttam már füvet, meg az ehhez a témakörhöz kapcsolódó stuffokat, hát ez nem ilyen volt… Valami fekete ragacsos gumós… Inkább leküldtem két Coronitat….

[subbától lenyúlva: random kínzó kérdés: ki (és miért) lopja a boxer sortjaimat???55! ]